A Természet Könyve

„A természet örök könyvét forgatni ne szünjél: Benne az Istennek képe leírva vagyon!” VM

Hogy is beszélhetnénk arról, hogy „Védd a természetet!”, amikor a gyermekek többsége nem is jár a városon kívül, ha esetleg mégis kimerészkedik kizárólag autóval járja a vidéket. Nem ismerik az erdő szépségét, a mezők színpompáját. Ahogy Benedek pápa is fogalmazza:

„a természet könyve egy és oszthatatlan, mind a természet vonatkozásában, mind az élet, a nemiség, a család, a társadalmi kapcsolatok, röviden: a teljesértékű ember fejlődésében.”

Igen, az egészséges személyiség fejlődéséhez szükség van a természet könyvének olvasásához, amely akár ki is egészítheti az iskolai tanulmányokat. Elmélyülhetünk a fizikában, a biológiában, a környezetismeretben, történelemben, de még a matematikai tanulmányainkat is fejleszti, ha például távolságot, magasságot vagy egyéb számtani dolgot kell a természetben kiszámolnunk.

„A legjobb iskola, amelyben egy ifjú ember megtanulhatja, hogy a világnak van értelme, a természettel való közvetlen kapcsolat.” Konrad Lorenz

Hiszünk abban, hogy mindezeket megtapasztalva átértékelődik a természethez való viszonyuk: nem akarják majd uralni, nem akarják majd kizsákmányolni, hanem épp ellenkezőleg, a védelmünkbe veszik és szeretgetik és vigyáznak rá! Rajtunk múlik mit adunk át a jövő nemzedéknek!

Az Isten alkotta teremtett világért felelősek vagyunk:

„A Teremtővel, az emberekkel és az egész teremtéssel való összhangot leromboljuk azáltal, hogy megpróbáljuk elfoglalni Isten helyét, és megtagadtuk, hogy korlátozott lényeknek ismerjük el magunkat. ” Laudato’Si 66.)

Újra fel kell fedezni a természet adta kincseket: rácsodálkozni egy-egy fára, madárra, dobra, patakra! Még nem késő a gyermeket ráébreszteni, hogy nézzenek fel a kezükbe ragadt mobiljukból és legyenek valódi részesei ennek az Isten alkotta világnak. Éljenek át minél több kalandot kint a szabad ég alatt, amely személyiség és közösségformáló is egyben.:

„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését,” (Róm 8,19)